A nyarat rögtön azzal kezdtem hogy levágtam a hajam váll föré érőre. Sokkal kényelmesebb mint végig a tűző napon süldögélni a plusz 50°-os hajammal. Bár amúgy meg folyton be szoktam vizezni és így hűteni szokott, de végül is oly mindegy. Egyszerűbb. A bátyámmal lementünk 1 hétre a nyaralónkba. A haverjai is jöttek, így nem unatkozott velem. No nem mintha nem lennénk valami jóban, de annyira beszédesek sem vagyunk. Csak szomplán, testvérek.. Régen folyton veszekedtünk, amikor még nagyon kicsit voltunk és nyúztuk egymást midnenért. Én túlságosan dirigáns voltam, ő meg egy köcsög. Igen ,a gyerekek gonoszak, mint ahogy azt már korábban is említettem. Dehát ez van. Minden nap elmentünk bulizni valahova, és együt mentünk úszni, a nyilvános strand csupán fél órára van a nyaralónktól szóval nem is kellett sokat gyalogolni. Az inkább idegesített hogy kicsit rám voltak kattanva, de végül is nem nagyon foglalkoztam velük.

-Kurva jó csaj a húgod, ember!
-Igen, az. -Hangzott a válasz, amin kicsit fennakadtam, inkább úgy tettem mintha nem hallanám. A saját bátyám lelkesíti őket.- És nincs pasija szóval szabad a pálya!
-Will! -dtam neki egy tockost ahogy leültem melléjük. Unoztunk és ittunk. Ez volt a reggeli program. Sütöttünk egy kis palacsintát, közben azt zabáltuk, aztán lassan délután lett és elindultunk a partra, fölfegyverkezve a vizipisztolyokkal és úszógumikkal. Engem nem igazán zavart volna ha néha sétálunk de ők mindig ragaszkodtak a kocsikázáshoz. Lusta kockák! Bár azt meg kell hagyni hogy nem szorultak fogyókúrára, sőt tulajdonképpen egész jó pasik voltak és talán egy éjszakára hasznosak is, de nem igazán láttam megfelelőnek rámászni a testvérem haverjaira. Kicsit fura lett volna.

Mégis megtörtént. Szex, pia, drogok. Nem ezt tűztem ki magam elé célnak, valahogy mégis csak itt kötöttem ki. Ugyan nem vagyok egy nagy alkoholista, és csak néha napján füvezek, az pedig nem épp valami hű de nagy bűn. Gondolom... A szex meg, nos fogjuk az egészséges életmódra!

Amikor reggel fölébredtem az első dolgom az volt hogy megnézzem a felvettek listáját. Reméltem hogy az én nevem is ott lesz a sok között. Bekapcsoltam a laptopomat és gyorsan bepötyögtem az iskola honlapját. Megkönnyebbülve olvastam el hogy bekerültem. Még nem küldtek levelet de biztosan fognak. Elmosolyogtam magam. Végre itthagythatom ezt a porfészket.

Matek órán borzasztóan éreztem magam. Biztos elkaptam valami betegséget. Semmivel sem törődtem, csak a fejemet fogva görnyedtem a padban, alig láttam valamit hullámos tincseimtől amik szinte az egész arcomat eltakarták. Csak azt tudtam kivenni hogy az előttem lévő padban susmorognak rólam, a kócos hajamról és hogy milyen ronda vagyok. Az iskolában mindig elveszítem az önbizalmamat, és megpróbálok olyan kicsire összezsugorodni hogy eltűnjek és senki se vegyen észre. Ha nem látnak, talán nem beszélnek rólam. Dylan óta minden megváltozott. Pedig csak 3 éve történt, és egyszerűen elképesztő hogy milyen idióták a gyerekek. Nem szeretem őket.

Visszaemlékeztem arra hogy megvertek és ott hagytak a nagyudvaron. Senki sem törődött velem, senkit sem érdekelt. Állj talpra egyedül, ne várj segítséget!
Ez még alsóban történt, de azóta már rég elfelejtettem. Ahogy mindenki más is. Nem tudom miért jutott eszembe.

Korgó hassal és szédelegve épredtem fel Adri csiklandozó vörös hajától prüszkölve. Adri az a lány akit az éjjel ismertem meg a 3 sráccal. Reggel 8 óra lehetett, ahogy kinéztem az ablakon úgy éreztem hogy olyan erősen és olyan gyorsan szűkülnek össze a pupilláim hogy megvakulok a rengeteg fénytől és világosságtól. Írtam egy kis cetlit amit az éjjeliszekrényére tettem. Mindig szoktam meglepetés üzeneteket hagyni ha ott alszom valami ismeretlennél.

Köszönöm a tegnap estét, nagyon jól éreztem magam. Talán találkozunk majd még valamikor. :)

Összeszedtem magam, kimentem a mosdóba és megmostam az arcom. Begkaptam egy erősen mentolós rágót és már indultam is. Rengeteget ihattam mivel az enyhe hányingerem egészen fél egyig el sem múlt. Út közben felhívtam Flót hogy tisztázzam vele a dolgokat.

Még fél év van  hátra az iskolából. Mindjárt letelik a vizsgaidőszak, aztán az egész tanításnak is vége és itt a nyár. A nyár. Aztán belekezdhetek a gimnazista életbe. Teljes lényemben biztos voltam abban hogy amint vége van ennek az egész szarságnak minden megváltozik és végre kicsit lesz esélyem változtatni a dolgokon. Szabadabb leszek!

Ahogy az ágyamon ültem, lábbujjaimat befeszítve, karjaimat átkarolva a két térdemen, mintha minden más megszűnt volna létezni. Nem éreztem semmit, csak az egyre erőteljesebben doboló szívemet. Minden elnémult. Csupán a pulzusom intenzív emelkedését hallottam. Lehúnytam a szemeimet és próbáltam valami egészen másra figyelni. Le akartam nyugodni. Vettem egy nagy levegőt, és azt szépen lassan kifújtam minden felgyülemlett feszültséggel együtt.
Aztán jött egy nagy csattanás. Egy tányér eshetett le a padlóra.

Utálom a veszekedéseket!