Korgó hassal és szédelegve épredtem fel Adri csiklandozó vörös hajától prüszkölve. Adri az a lány akit az éjjel ismertem meg a 3 sráccal. Reggel 8 óra lehetett, ahogy kinéztem az ablakon úgy éreztem hogy olyan erősen és olyan gyorsan szűkülnek össze a pupilláim hogy megvakulok a rengeteg fénytől és világosságtól. Írtam egy kis cetlit amit az éjjeliszekrényére tettem. Mindig szoktam meglepetés üzeneteket hagyni ha ott alszom valami ismeretlennél.

Köszönöm a tegnap estét, nagyon jól éreztem magam. Talán találkozunk majd még valamikor. :)

Összeszedtem magam, kimentem a mosdóba és megmostam az arcom. Begkaptam egy erősen mentolós rágót és már indultam is. Rengeteget ihattam mivel az enyhe hányingerem egészen fél egyig el sem múlt. Út közben felhívtam Flót hogy tisztázzam vele a dolgokat.

Még fél év van  hátra az iskolából. Mindjárt letelik a vizsgaidőszak, aztán az egész tanításnak is vége és itt a nyár. A nyár. Aztán belekezdhetek a gimnazista életbe. Teljes lényemben biztos voltam abban hogy amint vége van ennek az egész szarságnak minden megváltozik és végre kicsit lesz esélyem változtatni a dolgokon. Szabadabb leszek!

Sikeresen megírtam a felvételimet, azt hittem hogy sokkal nehezebb lesz. Megkönnyebbülten léptem ki az épület falai közül, azonban mikor megkaptam a javítást legszívesebben beleállítottam volna a konyhakést a fejembe. Alig értem el 52 pontot a 100-ból. A sírás kerülgetett, a saját nyálamban fuldokoltam miközben elmosódott előttem minden kép. Közben csak annyit hallottam a szüleimtől hogy ők megmondták, és hogy megérdemlem ha már ekkora idióta vagyok. Tanultam, készültem a felvételire és most sikeresen elcsesztem. Ideges voltam, mert a vigasztalás, a meleg ölelések helyett csak egy újabb pofont kaptam.

-Sikeresen elszúrtad a jövődet. -Mondta apám egyre vörösödő arckifejezéssel, anya csak a háttérben bólogatott miközben sikálta a koszos edényeket. Dühös voltam. Legszívesebben leordítottam volna a fejüket. A barátnőmnek sem sikerült jobban a teszt kitöltése, de ez teljesen más reakciót váltott ki az ő családjában. Pont azt amit én vártam el. Ettől csak mégidegesebb lettem.

-Az általános iskola gáz. Az egész egy rohadt nagy fos amit a tanárok és a diákok egyre erőteljesebben tuszkolnak a pofádba és elvárják hogy mosolyogjál miközben lenyomják a torkodon!
-Mi az, csak nem elszúrtad a felvételit? -Egy idegesítő hang jelent meg a hátam mögött. A hideg futkosott a hátamon amikor meghallottam Amy irritálóan vékony, elkényeztetett visongását.
Mély levegőt vettem
-De, igen.
-Ó szegény, hány pontod lett?
-52.
-Nekem 78.

És mégis ki a faszmoat érdekel? Legszívesebben hozzávágtam volna a fejéhez az uzsonnámat. Kiröhögött és visszament a többiekhez.

Mindent elnyomtam. Mint egy csikket. Azon gondolkoztam hogy a tenyerembe égetek egy cigarettát. Belemeredtem a kezem forgatásába, egyre élesebben figyeltem a bőrömet és a megforduló tenyeret és kézfejet, a ráncokat, a mélyedéseket, és elképzeltem ahogy sisteregve kialszik rajta a parázs és mélyen beleég a húsomba egy kör alakú, dagadó sebhelyet hagyva magaután. Nem szeretem a cigarettát. Utálok dohányozni, ahogy az is idegesít mikor a képembe fújják a füstöt. Csak néha szoktam mikor elmegy az eszem az alkoholtól, esetleg mikor vicces cigit szívok. Nem nagyon vonz ez az egész, de néha jó elengedni magamat és nem gondolni semmi másra.

Kínosan csusszanok be a padom mögé mikor észreveszem hogy bejött a tanár és mindenki engem bámul, a bamba képemet. Megigazítom a kusza hajamat és egy parás mosollyal néztem a felnőtt férfira, aki mit sem törődve "rossz magatartásommal" leült az asztalához, és elkezdte az órát.

Csak arra tudtam gondolni hogy el akarok menni innen. Eltűnni. Nem akarom a közelembe ezt a rengeteg mocskot! A fejemet betöltötte a kora délután zaja. A kint visongató alsósok, a fejünk felett elszálló repülőgépek, az osztály mormolása, a hátam mögötti súgdolózások, a tanár kisbeszámolója a ballagásról. A fülem zsongott. Behúzott fejjel bambultam az egymást marcangoló kezeimet, éreztem hogy egyre inkább elzsibbadok, és lassan lecsukódnak a szemeim. Sírhatnékom támadt. A fejemben levetítődött előttem az összes rossz emlék.

-Hiányozni fogtok gyerekek.

Erre az éles hangra kinyitottam a szemeimet, és visszacsöppentem a valóságba. Azt hiszem nekem egy cseppet sem fognak hiányozni.