Ahogy az ágyamon ültem, lábbujjaimat befeszítve, karjaimat átkarolva a két térdemen, mintha minden más megszűnt volna létezni. Nem éreztem semmit, csak az egyre erőteljesebben doboló szívemet. Minden elnémult. Csupán a pulzusom intenzív emelkedését hallottam. Lehúnytam a szemeimet és próbáltam valami egészen másra figyelni. Le akartam nyugodni. Vettem egy nagy levegőt, és azt szépen lassan kifújtam minden felgyülemlett feszültséggel együtt.
Aztán jött egy nagy csattanás. Egy tányér eshetett le a padlóra.

Utálom a veszekedéseket!

Még mindig emlékszem hogy mennyire hányingerem volt az egész családomtól. Éreztem hogy az undor kiül az arcomra ahogy apám mosolyogva bocsánatot kér anyámtól és ad neki egy puszit, majd ennyivel le is rendeződik az egész.

Van ami nem változik.

Amikor általános iskolás voltam nagyon nehezen tudtam elviselni a családi veszekedéseket, és mindent magambafolytottam. Talán ez volt az oka annak hogy minden más, ettől eltérő problémát próbáltam figyelmen kívül hagyni. Nem érdekeltek. Az iskolában sosem voltam egy közkedvelt személy, de nem is utáltak különösebben. Én egy amolyan semleges, feltűnésmentes lány voltam. Legalább is egészen addig amíg az egyik osztálytársam rám nem mozdult és én szemrebbenés nélkül visszautasítottam.
Sosem voltam egy romantikus típus, engem nem érdekelt a nagy szerelem. Úgy éreztem hogy nincs, és soha nem is lesz rá szükségem.

Péntek délután 5 órakor még a buszon ültem. Unottan bámultam az elsuhanó fákat, a naplementében sétálgató embereket, a hintázó gyerekeket. Milyen egyszerű is az élet. Hamarosan a megállóhoz érünk. Fölálltam és odaléptem az ajtóhoz, megnyomtam a jelzőgombot, fölöttem zöld fényben világított egy kis pont. Kinyíltak az ajtók és leszálltam a járműről. Mély levegőt véve indultam neki a haza vezető 5 perces útnak. Éhes voltam és szomjas. Az előkészítők teljesen kimerítettek, és csak arra tudtam gondolni hogy ma éjszaka hol fogok kikötni. Nem volt kedvem hazamenni, ezért minél inkább úgy gondoltam hogy jobb túlesni az egészen aztán gyorsan elhúzni onnan.
A szőke tincseimbe belkapott a szél ahogy gyorsabbra vettem a lépést. Hamarosan már a szobám szőnyegén fetrengtem. Még egy nagy sóhalytás és föltápászkodom. A szekrényemhez léptem és a fehérneműk között kotorásztam. A fekete csipkemelltartómat és a hozzátartozó tangát kerestem, amit szintén finom csipkeminták díszítettek. Előkotortam a szürke halálfejes fölsőmet és egy farmer sortot, amihez még hozzácsaptam egy egyszerű fekete térd fölé érő zoknit. Talán nem fogok megfázni.

Apa a tv előtt döglött, anya meg a kaját csinálta. Mindenki kussban belemerült abba ami épp lekötötte. Pár pillanatig elnéztem a hatalmas ellentétet: az egyik olvalon nyugalom, és a televízió monoton mormolása, a másik oldalon kapkodás és lázas fáradékonyság. Elköszöntem a szüleimtől és bementem a bátyámhoz, aki úgy mint mindig a gép előtt döglött. Akkora kocka, sosem tudtam elképzelni csajozni, mégis rengeteg barátnője volt.
Elővettem a sminkeimet és jó erősen kimázoltam a szemeimet, a számra vörös rúzst kentem.

-Ma is mész? -Tette hozzám a kérdést miközben a billentyűket nyomogatta.
-Igen.
-És most hova?
-Még nem tudom, de szerintem be a városba.
-Ó, szóval nem jössz haza.
-Nem. "Flónál alszom".
-Ő is megy?
-Nem.
-Vigyázz magadra!
-Persze...

Becsuktam az ajtót magam mögött és egy új lélegzetvétellel átléptem az éjjeli életembe. A fejemben csönd és nyugalom honolt, és minél közelebb értem a fővároshoz annál izgatottabbá váltam. Mindig így szokott lenni. Meghallom az épületből kiszűrődő ricsajt, aztán mikor belépek a zene hangosan tombol, az egész egy nagy fülbemászó zsibongás és akkor végre lenyugszom és átveszem a parti hangulatát. Megigazítottam a harisnyámat mielőtt még a pulthoz léptem volna. A helyiség tele volt, pedig még alig lehetett este 10 óra. Lehuppantam az egyik bárszékre és rendeltem egy whisky-t magamnak. Rögtön mellémült egy 30 év körüli borostás férfi, és mondta a pultosnak hogy csapjon hozzá még két martinit. Néha túl gyorsan repdesnek a madarak. Túl türelmetlenek, túlontúl éhesek. Nem volt szimpatikus.

-Kössz, de nem kell.
-Ugyan, meghívlak, fogadd el nyugodtan! Hány éves vagy, 20-22?
-Azt mondtam nem kell.
-Ne legyél olyan nyuszi! Túl kirívóan nézel ki ahhoz hogy visszautasítsd azt a martinit. -Az arcán könnyed mosoly jelenik meg, azt sugározva felém hogy lazuljak el és nem lesz semmi baj. Csak a szeme nem mosolyog. Ettől némileg ilyesztő kéjenc benyomását kelti, de valamiért nem tudok félni tőle. Lehajtom a whiskymet meg a martinit majd fölállok a székről.

-Köszi az italt. Jól esett.

Azzal elhúztam a csíkot. Mielőtt még utánam eredhetett volna eltűntem a tömegben.
Visszagondolva egészen markáns, elegáns férfinak látszott, egy jól fizető állással és hatalmas házzal a háta mögött. Talán hiba volt lepattintani. Ahogy visszanéztem beleütköztem egy másfél fejjel magasabb, korombeli fiúba. Pár napja nem borotválkozhatott, így némileg idősebbnek tűnt. A szemei feketén csillogtak. Egy darabig néztem majd ráförmedtem.
-Nem látsz a szemdtől?!
-Te jöttél nekem. -Mondta higgadt arckifejezéssel, amire szemforgatva továbbmentem. a vállamat enyhén a karjához ütve. Ahogy elsuhatam mellette csak annyit hallottam hogy leribancozott, de aztán ő is eltűnt, ahogy mindenki más. Ma nem volt kedvem pasizni. Kitapogattam a dzsekim zsebében a jointot és úgy határoztam hogy az udvaron elszívom. közben odaült mellém két 20 év körüli srác meg egy nálam talán egy-két évvel idősebb lány. Azon gondolkoztam hogy talán én vagyok az egyedüli 15 éves itt, és ahogy körülnéztem ez a tény egyre inkább valósabbnak látszott.
-Nem szánsz meg minket egy slukkal?
Vetettem egy pillantást rájuk, majd elfordultam és meggyújtottam a cigimet.- Nem.
-Ugyan, csak egy szívás.
-Egy-egy szívás mindőtöktől az 3 slukk. Négyen szívni egy nyomorúságos jointot,.. mi értelme lenne ennek a szarságnak?
-Ne legyél már seggfej!
-Ez nem seggfejség, csak egyszerű realitás. -Talán túl lenéző vagyok az emberekkel. Talán túlzottan távolságtartó és komor. Amikor bulizni megyek ez elmúlik. Általában. Most mégis midnenkit olyannyira tapadós piócának érzek mint ahogy még soha eddig.
Aztán ideges leszek, majd elegem lesz, meglágyul a szívem és fuccsba ment az egész szál cigim.
-Nesztek! Legyen a tiétek! -Az ölükbe dobom amire csak egy mosollyal és némi kacarászással köszönnek. Hadd örvendjen a nép.- Igyenélő nyomorultak.. -Motyogom magamnak kissé még mérgesen ahogy előkotrom az utolsó szálat a zsebemből.

Ezt az éjszakát velük töltöttem. Később csatlakozott hozzánk az a fiú is akibe nem sokkal ez előtt beleütköztem. Addigra már teljesen ellazultam. A piát sokkal inkább feloldotta bennem a fű.
-Ó, itt van a hímringyóm!
-Szívtatok ti mocskok?

Csak arra emlékszem hogy három helyen is jártunk és végül valami élőzenekaros helyen kötöttünk ki, ahol te is fölléphettél. Újdonsült haverjaimmal fogadtunk, így föltápászkodtam a szinpadra és hangos kornyikálásba kezdtem, közben szexi mozdulatokat végezve és felhívóan nézve közönségemet. A pretty reckless Make me wanna die számát énekeltem, és talán tényleg elég jól is szóltam ahhoz képest amilyen mennyiségben be voltam baszva.